Brunszvik Terézia

Brunszvik Terézia

Grófnő, a kisdedóvás úttörője, a nőnevelés jelentőségének magyarországi hirdetője, a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsításának a híve, a Magyar Királyság első óvodájának a megalapítója. A magyar királysági reformkor nagyjai közt van a helye, akinek élete, közéleti tevékenysége ma is példát ad a magyaroknak.

Származása

Édesapja ifj. Brunswick Antal gróf (1746–1793), gazdálkodó, író. Édesanyja Seeberg Anna (1752–1830) bárónő volt. Négy gyermek született a családban. Édesapja korai halála után az özvegységre jutott édesanyjával az 1800-as évek elején Magyarországon és Bécsben lakott, később húgával és annak két fiával Oroszországban, azután Svájcban élt.

A Brunszvik-család Bécsben barátságban állt Ludwig van Beethovennel, akit martonvásári kastélyukban is vendégül láttak. Sokáig Brunszvik Terézt tartották a zeneszerző „halhatatlan kedves”-hez írott levelei címzettjének, e személy azonban valószínűleg húga, Brunszvik Jozefin grófkisasszony lehetett.

Fő életeseményei

1775. július 27. — Pozsonyban született

1804 — Szily Antal huszárkapitány menyasszonya, ám a házasság nem jött létre

1808 — a svájci Yverdonban találkozik a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjával, Pestalozzival, aki nagy hatással volt későbbi pedagógiai törekvéseire

1828. június 1. — megnyitja Budán az első magyar királysági óvodát Angyalkert néven

1828. október 15. — megalapította az óvodából kikerülő, hét éven felüli leányok számára a krisztinavárosi ipariskolát, ahol kézműipari jártasságot sajátítottak el a leányok

1836 — megszervezte a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet

1861. szeptember 23. — meghalt Vácdukán, 86 éves volt

***

Teréz pártában maradt. Bár 1804-ben Szily Antal huszárkapitány menyasszonya volt. Frigyüket a család meghiúsította: tán a hozományt kevesellték vagy a kapitány úr korhely életmódja ellen volt kifogása a családnak? Ezen ifjúkori csalódás olyannyira megsebezte Terézt, hogy évekkel később több ízben is nemet mondott a nagy műveltségű, de nem túlságosan vonzó külsejű Podmaniczky báró házassági ajánlatára.

***

Fennmaradt írásai

1.   Felszólítás egy intézet felállítása iránt, melyet a kis gyermekeket gyámnevelő intézetek számára tanítók készítenének hazánk minden részeiben. Hely és év n. 4r.

2.   Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak. Hely és év n. 4r.

3.   Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által. Pest, 1830.

4.   Számadás a’ kisdedovó intézetekről. 1830-dik esztendei 1-ső juliustól fogva 1833-dik végéig. Buda, 1836, Egyetemi Ny.

5.   „Magyarország, veled az Isten!”. Brunszvik Teréz naplófeljegyzései, 1848–1849. Szerk. Hornyák Mária, ford. Rákóczi Katalin, Soós István. Budapest, 1999, Argumentum.

6.   Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek. Szerk. Hornyák Mária. Martonvásár, 2000, Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány. (Őrláng füzetek)

7.   Beethoven Brunszvik Teréz naplóiban. Szerk. Hornyák Mária. Martonvásár, 2004, Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány. (Őrláng füzetek)

8.   Brunszvik Teréz és kortársai Martonvásárról. Szerk. Hornyák Mária. Martonvásár, 2005, Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány. (Őrláng füzetek)

***

„Mennyi esemény abban a félszázadban, amely 1775-től 1846-ig politikai s emberi világunkat úgy hányta-vetette, mint a könnyű kockát és egy Napóleont teremtett meg s növelt naggyá! Ezt a korszakot én szerény magyar hazámban éltem át, amely közvetlenül bár kevéssé, de közvetve gyakran belekerült a változások s következményeik forgatagába. Nemeslelkű atyám sok szeretettel figyelte Amerika kialakuló sorsát, — élte virágában volt, amikor a halál az 1792-ik esztendőben elragadta tőlünk. Washington és Franklin Benjamin nevével nevelt fel minket és amikor beteg volt, Homer Odisszeáját kellett neki felolvasnom, sajnos, francia fordításban. Nyolc éves voltam. A lelkemen már akkor is bizonyos komolyság és mélység borongott. Amily szeretettel csüngött atyám Amerikán és a saját kormánya szabadságán, oly szeretettel viseltetett az angol nyelv iránt is. Három éven keresztül tulajdon édes atyja akarata ellenére állhatatosan szerette a szép, elmés, de szegény Seeberg kisasszonyt, aki később vasmarokkal tartotta kezében az én lelki életem sorsát.

Végre ütött az óra: Mária Terézia, a nagy király, megparancsolá az ő hívséges Brunsvik Antal-jának: „Hallja, kegyelmed, Brunsvik uram, a kegyelmed édes fiának feleségül kell vennie Seeberg kisasszonyt!” — és néhány nap múlva egymáséi voltak a fiatalok.

Első gyermekük, egy leányka, abban a nagy tisztességben részesült, hogy a nagyasszonyt nyeré keresztanyjául — és Mária Terézia lőn a neve: 1775. július 27-én napfelkeltekor látta meg a napvilágot.” [Gróf Brunswick Teréz:] Emlékiratai. (Ford. Petrich Béla) In Czeke Marianne – Révész Margit: Gróf Brunsvik Teréz élet- és jellemrajza. Budapest, 1926, Kisdednevelés, 39.

„Két elv küzd ma még egymással. Vájjon melyik fog diadalmaskodni? Vagy a legnagyobb nyomorúságba jutunk, mint a lengyelek, vagy szabadok s függetlenek leszünk ötven év múlva. Metternich (Mitternacht2-nak hívják) öreg — a lengyel ügytől fejfájós beteg lett — a cseh Kolowrat, a magyarok ellensége, még nála is rosszabb. Metternich így szólt hozzám, mikor 1830-ban a kisdedóvókat (Klein-Kinderasyle) ajánlottam figyelmébe: „ön a helyes utat választotta, Európában most mindent egyesületek útján kell megvalósítani; a hatóságok túlon túl el vannak halmozva munkával; nem tehetnek semmit.”

Történelmi tény, hogy én, Brunsvik Teréz, 1829-ben létesítettem az első egyesületet és ma több mint ezer egyesület működik hazánkban. Védőasszonynak hívnak Lúgosba, Aradon egyesületi elnöknő vagyok, csak Buda és Pest (Budapest) nem akar rólam tudni, bár ezt a két várost juttattam ahhoz a dicsőséghez, hogy a monarchiában az első kisdedóvókat (Kinder-Asyle) állíthatta fel. Az egyesületet férfiak ragadták magukhoz — és felfuvalkodottságukban mindent elrontottak! Ε gyöngéd munka végzéséhez a nő gyöngéd irányítására van szükség.” [Gróf Brunswick Teréz:] Emlékiratai. (Ford. Petrich Béla) In Czeke Marianne – Révész Margit: Gróf Brunsvik Teréz élet- és jellemrajza. Budapest, 1926, Kisdednevelés, 54–55.

Dániel Anna

Teréz küldetése

(részlet)

 

1850 augusztusában a törékeny idős nő ismét - harmadjára - Erdélybe indul unokahúgához. A fáradságos útra magával viszi naplóinak egy részét. Vallomásait sajtó alá akarja rendezni Blanka segítségével.

Nem kétséges: hitet kíván tenni a humánus eszmék érvényessége mellett, megvilágítva azt a belső küzdelmet, amely őt a morális kibontakozáshoz vezette. Nyilván fel sem ötlött benne, milyen anakronisztikus ez a szándék a rémuralom fojtogatta Magyarországon. Ő mindig a jövőnek dolgozott.

Igaz, a terv már régebben is felmerült benne. 1845-ben örvendezve jegyezte meg: „Nádasdy le akarja fordítani írásaimat és naplómat.” Ugyanebben az esztendőben arról tudósít, hogy elkezdte önéletrajzát, sőt címet is adott neki: Mein halbes Jahrhundert – Az én fél évszázadom. (A magyar fordításban találóan Fél század életemből.) Az eredeti terv szerint ebbe a munkába bele akarta sűríteni néhány ember életrajzát, akik a hazáért dolgoztak és szenvedtek (Martinovics, Ősz stb.). Ez a szándéka nem valósult meg, a Memoároknak csak a végén bukkan fel nevük.

Naplói sorsa egyre inkább aggasztja. Hetvenöt esztendős - az utókor felé tekint. A napló az ő legszemélyesebb műve, s egyszersmind a megjobbuló társadalom képe is. „Ha 1817–18-ból kelt Naplómat újraolvasom, rendkívülinek kell találni most a haladást Magyarországon. Én is hozzájárultam valamicskével… Széchenyi… őt illeti a dicsőség” – jegyzi fel 1845-ben.

Csakhogy maga is tisztában van munkája fogyatékosságaival: „Egymás hegyén-hátán, durva papírra rótt sorok.” Ugyanis gondolatait gyakran üresen maradt laprészekre írta, ha nem volt keze ügyében tiszta papír. Túlságosan terjedelmes, kivonatolni kellene, de a nagy munkára már nem érzi magát elég erősnek, s ódzkodik is a kurtítástól; idegen szem talán jobban felismerné a felesleges részeket. Minonára gondolt, „ő eléggé művelt, hogy irataimat sajtó alá rendezze” – de végül Blanka mellett dönt. Lehet, úgy véli, Blankának szárnyaszegett helyzetében javára válik ez a foglalatosság.

A pálfalvi kastélyban Teleki Blanka a köztársaságpárti Michelet-nek a francia forradalomról szóló művét tanulmányozza, sőt fordítja, törökül tanul – Kossuth ekkor Törökországban van, s olyan hírek is jártak, hogy a muzulmán hitre áttért Bem oldalán, a törökök segítségével bevonul Magyarországra. A tudat nem akar belenyugodni a valóságba – illúziókba menekül. Törökország angol és francia támogatással hadat fog üzenni Ausztriának és Oroszországnak, a haza felszabadul!

Blanka bujdosókat rejteget, sűrűn levelez húgával, soraihoz vegytintával írt rejtjeles szöveget is mellékel, mintha a hírhedt Cabinet noir, az osztrák titkosszolgálat levelezést ellenőrző irodáiról és megbízottairól mit sem tudna, s többek közt a kommunista Blanqui könyvét kéri húgától. Emma pedig szintén vegytintával válaszolja, hogy Michelet és baráti köre talán keresztülviszi, hogy a legutóbbi magyar eseményeket feldolgozzák, ahogy azt férje tervezte.

***

Érdeklődésének középpontjában nem csupán a kisgyermekkor állt. Csakúgy, mint Pestalozzi, ő is döntő jelentőséget tulajdonított az anya-gyerek kapcsolatnak. Itthon ezzel bő egy évszázaddal előzte meg a korát: legközelebb csak az 1873-ban született Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője beszélt a korai anya-gyerek kapcsolat fontosságáról. Ahhoz pedig, hogy az anyák oktassák-neveljék gyermekeiket, Brunszvik Teréz úgy vélte, ki kell őket emelni a tudatlanságból, alárendelt helyzetükből. Ennek eléréséhez leány- és nőnevelő intézeteket is megálmodott, ám ezek létrehozása már unokahúgára, „szellemi gyermekére”, azaz Brunszvik Karolnia leányára, Teleki Blankára maradt. Teréz 1861-ben halt meg, de még 82 éves korában is dolgozott. A pedagógia területén végzett áldozatos munkája, reformertevékenysége miatt alakját már életében Széchenyihez hasonlították. Ma 12 magyarországi óvoda viseli nevét Budapesttől Miskolcig, Hévíztől Hatvanig.

Bár a grófnő sosem ment férjhez, nem született saját gyermeke, munkássága révén sok száz gyerek életét könnyítette meg, mint írta, a nő „sohasem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek, csak meg kell nyitnia ajtaját és szívét, s mindkettő gyorsan zsúfolásig meg fog telni rászorulókkal.”

Forrás: Horváth Eszter: Az első magyar óvoda alapítójának lenyűgöző élete: Brunszvik Teréz mások gyermekeiért dolgozott. https://femina.hu/kapcsolat/brunszvik-terez/

 

Brunszvik Terézia

A gyermekek

Teremtett az Örökkévaló

Sok angyalt fényéül a mennynek,

De szívéhez éppúgy közel volt

Evilágunk, s így – mint a mennybolt

Serege, sok tündöklő gyermek

Boldogságául a földieknek,

S szellem birodalmába lép

Gyermek s angyal egyféleképp

S ezek fönt föl s alá lebegnek

Köszöntéséül kis testvéreiknek

(Ford. Kalász Márton)