Mária magyar királynő - Anjou Mária (Anjou: ejtsd: anzsu)

Mária magyar királynő - Anjou Mária (Anjou: ejtsd: anzsu)

Mária a Capeting-ház Anjou-házi magyar ágának tagjaként, I. Lajos (ragadványnevén: Nagy Lajos) magyar és lengyel király és az ő második felesége, Kotromanics Erzsébet bosnyák hercegnő házasságából.
Nagy Lajos király Károly Róbert magyar király és Łokietek Erzsébet királyné harmadik fiúgyermeke volt.
Mária anyja II. Kotromanics István bán és Kujáviai Erzsébet bánné egyetlen leánygyermeke volt.

Mária fő életeseményei

1371. április 14. — Budán született

1373. június 1-je — apja feleségül ígérte IV. Károly német-római császár fiának, Zsigmondnak

1379 második fele — eljegyzése Zsigmonddal Nagyszombatban

1382. szeptember 17. — a magyar urak királlyá választották, és Székesfehérvárott megkoronázták

1385. december 31. — lemondott a magyar királyi trónról II. (Kis) Károly javára, akit az ellenséges főurak juttattak a magyar trónra, ámde csak 55 napig uralkodott, mert az anyakirályné, Mária anyja, meggyilkoltatta)

1385. november 1. — Luxemburgi Zsigmond kikényszerítette a házasságot Máriával (majd urát 1387. március 31-én királlyá koronázták)

1387. március 31. — e naptól haláláig ismét Mária a magyar király, társuralkodó a férjével, Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal

1395. május 17. — lovasbalesetben meghalt a budai hegyekben, Váradon temették el

***

Fiút vár a királyi pár

„A kis Máriát anyja, Erzsébet, kinek egészséges és házias voltát több körülménynél fogva alig vonhatjuk kétségbe, valószínűleg önmaga, de aránylag nem sokáig táplálta. Helyzete a magyaroknak újabb reménykedésekre nyújtott alkalmat. Lajos és országnagyjai ezúttal »csodálatos módon« hitték, hogy megszületik a várva-várt [fiú] trónörökös. Az év elején Lajos körutat tett nejével Dalmáciában. Zárában jártakor Erzsébet még a csodatevő szent Simon kisujját is keblébe rejtette, hogy trónörökösért esengő férje kívánságainak teljesülése végett az oltárnál elrebegett imáját Isten a szentnek közbenjárásával annál bizonyosabban meghallgassa. A kedves női babonáért azonban már ott, a templomban bűnhődnie kellett: rosszul lett, ájulás környezete és csak az ereklyének visszaadása után állt helyre egészsége. Hazatérve, csakhamar anya lett harmadszor is. A várakozástól izgatott király azonban ismét »a fiú vigasza nélkül« maradt. A csecsemő leány volt, Hedvig, Lengyelországnak később annyira bálványozott királynője.”

Forrás: Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja. 1370–1395. Budapest, 1885, Magyar Történelmi Társulat, 10–11.

***

Nagy Lajos királynak csak leányai születtek, ezért mindenképpen biztosítani kívánta számukra az örökösödést, és ez tekintélyénél fogva sikerült is neki. Már 1374-ben a kassai privilégiummal elismertette a lengyel nemességgel a leányági örökösödést, majd 1379-ben – Katalin nővére halála (1378) után – Mária jogát a lengyel trónra.

A fiúsítás (latinul: praefectio, azaz utóddá tétel, utóddá való kinevezés)

Valahai hazai jogunkban királyi előjog (privilégium): a kihalt fiúágat illető örökségi jog átruházása a királynak a leányára. A feudális jog szerint a királyság utódlása a fiágra volt korlátozva, ámde a fiág kihalása esetén az uralkodónak a leánya vagy annak a nővére örökölhetett.

Egy nő fején a magyar Szent Korona

Mivel Nagy Lajos király „fiúsíttatta” leányait, így Mária a magyar–lengyel perszonálunió miatt rögtön két trón, a magyar és a lengyel várományosává vált. Lajosnak életében még lánya eljegyzését is sikerült megszerveznie: párjának a német–római császár fiát, Luxemburgi Zsigmondot szemelte ki.

Nagy Lajos 1382-ben elhunyt, így az eredeti tervek felborultak. A nőági örökösödés gyakorlatba ültetése még sikerült, mert a király halála után pár nappal 1382. szeptember 17-én Máriát Székesfehérváron megkoronázták. Ezzel ő lett az első nő a Magyar Királyság történetében, aki viselhette a Szent Koronát. Húga, Hedvig, Lengyelország igen tisztelt és szeretett királynője lett. Lengyel neve: Jadwiga (ejtsd: jadviga).

perszonálunió

Két (esetleg több) független állam olyan szövetsége, amelyet csak a közös uralkodó személye kapcsol össze.

Mária a főurak markában

A tizenegy éves leánykirálynő nevében anyja, Erzsébet irányította a kormányzást. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A bonyodalmak a lengyelekkel kezdődtek, mivel az ottani főurak olyan uralkodót akartak a trónra, aki az országban él. Erzsébet úgy döntött, hogy fiatalabb leányát, Hedviget küldi a lengyelekhez, így a perszonáluniónak vége lett. A magyar ügyek viszont ennél sokkal szövevényesebben alakultak.

Garai nádor Erzsébet anyakirálynével karöltve megkerülte Luxemburgi Zsigmondot, és a cseh-német politikai irányvonal helyett a százéves háborúban megerősödő franciákban láttak szövetségest, így VI. Károly francia király öccsét, Lajost szánták Máriának férjül. A frigy közvetítők útján létrejött, de a hoppon maradt Zsigmond nem ült tétlenül, és bátyja, a cseh király, IV. Vencel révén fegyveres erővel tört be az országba, hogy megszerezze Máriát és vele együtt a magyar trónt.

A magyar előkelők egy jelentős hányada is Zsigmondot támogatta, így az országba betörő trónkövetelő 1385. november 1-én házasságra léphetett Máriával, amire válaszul Lajos visszalépett. Ám az ifjú pár nem sokáig örülhetett a nyugalomnak, mert a déli főúri liga vezetői – Horváti János macsói bán és Horváti Pál zágrábi püspök – nem szívlelték a nőági örökösödés ötletét, ezért egy másik trónkövetelőt, a Nagy Lajos udvarában nevelkedő nápolyi királyt, III. (Durazzói) Károlyt támogatták.

A déliek nem vesztegették az időt, 1385. december 31-én Székesfehérváron királlyá koronázták a nápolyi jelöltet, aki II. Károly néven lépett a magyar trónra, azonban mindössze 55 napig tartott, mivel az anyakirályné merényletet szervezett ellene, amelyet Forgách Balázs sikeresen végre is hajtott.

A Délvidék urai fellázadtak a király halálának hírére. Erzsébet úgy gondolta, hogy van akkora tekintélye, hogy személyesen le tudja majd csillapítani a Horvátiakat, és elindult délre. Az elgondolás megbukott, mert 1386 júliusában Diakovárnál feltartóztatták a kíséretét, Máriát és Erzsébetet elfogták, és Novigrad tengerparti városba vitték őket. Garai nádort és Forgách Balázst megölték a harcban.

Erzsébet, a nagy összeesküvő, a börtönben is folytatta a cselszövést, így Horváti János 1387 januárjában megölette. (Más változat szerint saját kezűleg fojtotta meg.) A krónikák szerint Máriának végig kellett néznie anyja halálát. Meggondolatlan lépés volt ez, mert a királynégyilkosságot a főurak nagy része elfogadhatatlannak tartotta, így sokan az időközben az országba visszatért Zsigmond mellé álltak, akit 1387 márciusában megkoronáztak. Zsigmond ezek után az Adria felé tekinthetett, és 1387 júniusában, velencei segítséggel kiszabadíthatta feleségét. Horváti János macsói bánra szörnyű kínhalál várt: Pécs városában a kivégzés legborzalmasabb válfajával, ahogyan Mária királyné dühe követelte, végeztetett ki. Először ló farkához kötözve körülhurcolták a város utcáin, majd tüzes fogókkal megkínozták, azután négyfelé vágták, és az utókor elrettentő okulására a város kapuira függesztették tagjait: ugyanazt a kegyetlenséget szenvedte, amellyel ő sanyargatott másokat – áll a Thuróczi-krónikában. Zsigmond eleinte társuralkodó volt Mária mellett, de a hatalom néhány év múlva az ő kezében összpontosult. Forrás: https://mult-kor.hu nyomán

Mária királynő halála

„Abban az időben pedig, amikor a király már több mint két éve uralkodott és Mária királynő viselős volt, terhességének felén is túljárt, történt, hogy egy nap a királynő kilovagolt vadászni a Buda környéki erdősségbe, amelyet Vértesnek (Schiltberg) neveznek, és ő is üldözőbe vette a vadakat. A mén azonban elesett vele: [a királynő] az erdősségben megszült, mind a ketten azon nyomban meghaltak” – így örökítette meg egy német krónika I. Mária magyar királynő 1395. május 17-én bekövetkezett halálát.

„Huszonöt éves korában hunyt el Mária s a nemzet történetének huszonöt éves szakaszát vitte magával sírba. Első mosolyától utolsó sóhajáig játéka volt a politikának, mely oly kegyetlenül bánt vele. Ez szabályozta életének összes körülményeit s ez hozta összeütközésbe saját egyéniségével. De még inkább nemével. Nőnek született s hibája legfőbb erénye: a nőiesség volt. Férfiúnak kell vala lennie, ki erélyesen vezesse egy nagy ország ügyeit s ki ne csak megtartsa, hanem gyarapítsa is a dicső Lajos király örökségét. »Kegyesen fogadunk mindent, mi az állam üdvét s a közjót illeti; mert annál szilárdabban áll a trón, mennél inkább biztosíthatja a fejedelem alattvalói békéjét.« Ezt maga Mária is elösmerte.” Márki Sándor: Anjou Mária, Magyarország királynője. 1370–1395. Budapest, 1885, Magyar Történelmi Társulat, 153–154.