Slachta Margit

Slachta Margit

Német–francia szakos polgári iskolai tanár, szerzetesnővér-képviselő, az első nő a Magyar Királyság Nemzetgyűlésében, aki hősiesen küzdött hazája és népe boldogságáért.

Származása

A nemesi származású, római katolikus szádelői lengyel Szlachta család sarja. A szlachta (ejtsd: slahta) jelentése lengyelül: nemes.

Szádelő (szlávul: Zadjel)

Kiskösség a trianonizálás előtti Magyar Királyság Abaúj-Torna vármegyéjében, Kassától DNy-i irányban. Neve a szád (= nyílás) és elő (= elülső rész) főnevekből származik. A név arra utal, hogy a falu egy meredek falú szurdokvölgy bejáratánál fekszik. A Magyar Királyság trianonizálásáig (1920-ig) Abaúj-Torna vármegye tornai járásához tartozott, 1938 és 1945 között újra a Magyar Királyság része lett, amikor is jött a sztálini szovjet trianonizálás, és…

Szómagyarázat

trianonizálás A Magyar Királyság megcsonkításának neve.

I. trianonizálás. A XX. századi francia politikai vezérek és a nemzetközi szabadkőművesek egyik legaljasabb ténykedése, amelynek révén kilenc részre szakították szét a Magyar Királyságot, s e galádságot 1920. június 4-én íratták alá Párizsban a Nagy Trianon-kastélyban a Magyar Királyság küldöttségével.

II. trianonizálás A visszaszerzett királysági területeinket a szovjet Sztálin vezér parancsára a II. világháború lezárása után ismét elvették tőlünk az idegenek.

III. trianonizálás A 2004. decemberi 5-i, az elrabolt királysági területeinken élő magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazást a magyar haza ellenségei a kommunista Gyurcsány parancsára megnyerték, s ezzel ismét reménytelenségbe taszították a környező államokban élő-senyvedő magyar nemzettestvéreinket.

A Magyar Királyság első trianonizálására emlékezve június 4-ét a nemzeti képviselők 2010-ben A Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították.

Életének fő eseményei

1884. szeptember 18. — Kassán született lengyel nemesi család gyermekeként

1903 májusa — tanítóképző képesítő vizsgát tesz a kalocsai tanítóképzőben

1906 — a kalocsai Miasszonyunk-nővérek tanárképzőjében. német–francia szakos polgári iskolai tanári végzettséget szere.

1906–1907-es tanév — a győri orsolyiták polgári iskolájában tanít

1908 — nevelőtanár a budapesti Csalogány utcai állami tanítóképzőben

1908 – belépett a Szociális Misszió-társulatba

1908 elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett

1915 — szociális iskolát nyit

1920. március 25. — nemzetgyűlési képviselővé választják, ő az első nő képviselő a Magyar Királyság történetében

1923. május 12. — megalapítja a Szociális Testvérek Társaságát

1944 részt vesz a zsidó származású és/vagy vallású magyar állampolgárok mentésében

1946 — a nemzetgyűlésben mint legitimista a királyság fenntartása mellett foglalt állást, a köztársasági államforma ellen szavazott

1949 januárja — a hazaáruló kommunisták letartóztatásától tartva a domonkos nővérek zárdájában álruhában rejtőzködött

1949. június 22-éről 23-ára virradó éjjel húgával együtt Ausztriába, s onnan szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott

1974. január 6. — Buffalo városban, az Amerikai Egyesült Államokban (USA) hunyt el 89 éves korában

***

1915–1944 alapító szerkesztője a Keresztény Nő folyóiratnak

1918–1922 — felelős szerkesztője a Magyar Nő folyóiratnak

Jelentős fordulatok az életében

A II. világháború idején szembefordult a nácizmussal, a Missziótársulat házaiban zsidó üldözötteket mentett (1944).

Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát cselekvésre kérje. Rendelkezése szerint a szociális testvérek több rendházában is bújtattak üldözötteket. A mentésben való részvétel miatt halt vértanúhalált a társaság egyik tagja, a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sára.

A magyar holokauszt

A szomorú és szégyenteljes magyar holokauszt 1941 júliusától, a csonka Magyar Királyság zsidó lakosságának tömeges elszállításától kezdve 2000. VIII. 11-ig, Toma Andrásnak, az utolsó hadifogolynak Oroszországból való hazatérése napjáig tartott. A magyar holokauszt során legalább egymillió magyar állampolgárt vesztett a Magyar Királyság, és a gyilkos kommunisták uralma alatt még mintegy félmillió magyar menekült el a Magyar Királyságból.

A nemzetgyűlésben a királyság fenntartása mellett foglalt állást, a köztársasági államforma ellen szavazott.

1947. október 28-án mondott beszédét külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették (bírálta a Szovjetuniót és Jugoszláviát), s október 30-án a mentelmi bizottság javaslatára hatvan napra kizárták az országgyűlésből. Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, szenvedélyesen ellenezve az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslatot.

Indulni akart az 1949-es magyarországi országgyűlési választáson is, de a letartóztatástól tartva végül csak a május 15-i szavazáson vett részt. Június 22-én éjjel két rendtársa (Molnár Klementin és Palágyi Natália) kíséretében Ausztriába szökött, majd szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba érkezett.

Az emigráció első éveiben megpróbált még cselekvő ember maradni. Memorandumot intézett Truman elnökhöz és az USA püspökeihez, hogy felhívja figyelmüket a kommunista országokban az üldözöttek helyzetére. Tiltakozásokat gyűjtött Mindszenty József esztergomi érsek bebörtönzése miatt. Már igencsak megöregedve, de megpróbált segíteni az 1956-os forradalom menekültjein is. Élete utolsó éveiben visszavonult a közélettől. Buffalóban, a Szociális Testvérek Társasága egyik rendházában hunyt el. 89 esztendős volt.

***

Sírja eredetileg a New York állambeli Lackawanna (Buffalo-tól délre fekvő kisváros) Szent Kereszt temetőjében volt. 2021. október 26-án exhumálták, és földi maradványait Budapestre szállították. Ünnepélyes újratemetése 2021. december 7-én a Fiumei Úti Sírkertben volt.

Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael államtól megkapta az Igaz Ember kitüntetést, és emlékére fát ültettek a Yad Washem kertjében.

1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én megkapta a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemjelét.

Szociális Testvérek Társasága

A szervezetet Slachta Margit alapította 1923-ban Budapesten. A szociális testvérek hivatása, hogy tanúságot tegyenek Isten megszentelő szeretetéről. A társaság tagjai igazi evangéliumi életre törekednek, részt vesznek az egyház társadalmi küldetésében, a szeretet, az igazságosság, a béke eszközei, a remény hordozói, a szegények és az elnyomottak szolgálói kívánnak lenni. Szentlélekben gyökerező és bencés lelkiségükkel szociális, társadalomerkölcsi, közgazdasági, egészségügyi, kulturális, mozgalmi és közéleti területeken munkálkodnak a kor igényeinek megfelelő eszközökkel. Ezen szolgálatok sokféleségén keresztül szolgálják az evangelizálást, és a gyermek, a nő, a család jólétét mozdítják elő. A közösségi szegénység szellemében a társaságnak nincsenek saját intézményei, ezért a testvérek ott próbálják szolgálni a közjót, ahol erre nagyobb szükség van.

Folyóiratok, amelyekben írásai jelentek meg

Katholikus Szemle

Magyar Nő

Keresztény Nő

Lélek Szava

Fő művei

Elkapott sugarak. Budapest, 1927, Testvér-Szövetség.

A puszták rejtekéből az élet centrumába. Budapest, 1929, Testvérszövetség.

Pünkösdi tűz. Budapest, 1944, Szentlélek Szövetség.

Sugárzó élet. Válogatás Slachta Margit testvér gondolataiból. Budapest, 1993, Szociális Testvérek Társasága Magyarországi Kerülete.

Slachta Margit egyik karácsonyi írása

Karácsonyi ajándékul

Elküldeném Nektek a szívemet.

Kis Teréznek mondta a betegágyon egy végrendelkező mater: „Neked, leányom, a szívemet adom.”

Emberi erőink korlátoltak. Ez is és sok minden egyéb csak részben, tökéletlenül, emberileg sikerül itt a földön. Amiben azonban mi elégtelenek, végesek vagyunk, abban nagynak, tökéletesnek, egésznek, csodálatosnak, mindenhatónak mutatkozik az Isten ereje.

Ha ő, a gyermekké lett Mindenhatóság megszületik újra minden egyesünk lelkében, ha mindegyiknek a saját Szívét adja ajándékba, ha mindegyikünkkel szívet cserél, akkor elérjük azt, amit ajándékommal el szerettem volna érni: a szívünk egyforma lesz, hasonló lesz, egészen testvéri lesz.

Melyikünk ne vágynék erre? Melyikünk ne könyörögne ezért?

Erre kérjük őt adventi előkészületünkben!

Ezt adja meg nekünk 1933 karácsonyán!

Margit testvér

Megjelent: A Testvér, V. évf., 4. szám, 1933. december. 

Felszólalás a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során

(Nemzetgyűlési Napló, 1945. I. köt., 1945. november 29. – 1946. május 9., 12. ülés, 1946. január 31.)

„…magában véve a királyság vagy a köztársaság nem jelent a demokráciával szemben ellentétet, mert lehet jó az egyik is és lehet jó a másik is. Attól függ, milyen tartalommal töltik meg azok, akik a hatalmat kezelik. […] …a mi esetünkben nem egyszerűen arról van szó, hogy válasszunk a királyság és a köztársaság között, hanem arról van szó, hogy egy ezeréves királyságtól megválunk, és átmegyünk a másik alkotmányformába, éspedig éppen azon a lényeges ponton fogunk eltérni a királyságtól, amelyet az előbb igen hangsúlyoztam, hogy tudniillik a vallásos alapon álló világnézettől távolabb kerülünk.

Ha elolvassuk Szent István intelmeit fiához, Szent Imre herceghez, abból láthatjuk, milyen nagyon mélyen vallásos alapra volt állítva és van állítva a magyar királyság államformája. […]

Ha tehát most nézem a köztársasági alkotmányformára vonatkozó törvényjavaslatot, akkor éppen az ettől a szellemtől való eltérést kell megállapítanom, amennyiben a javaslatban inkább a Rousseau-féle mentalitás uralkodik, és az eddigi tradicionális magyar mentalitás nem fejeződik ki benne. Pedig akár ilyen az államforma, akár olyan, a magyar nép lelkéből kell fakadnia, és magába kell vennie a magyar nép lelkét, szellemét, és a történelmi fejlődésen kell nyugodnia. […]

…végtelenül fontos, hogy az alkotmány vallásos alapokon nyugodjék. […]

[Van itt] demokrácia annak számára, aki azt teszi, amit önök akarnak, de nem annak számára, aki mást gondol. […]

…az alkotmányozásnál az organikus fejlődés rendkívül fontos, mert ha törés következik be az előző alkotmánnyal szemben, akkor az mindig rázkódással jár. […]

A továbbiakban az az észrevételem a köztársaságra vonatkozó törvényjavaslattal szemben, hogy a Szent Koronára vonatkozólag nem tartalmaz semminemű intézkedést. Mi ugyan kicsiny ország vagyunk, de van egy páratlan értékünk, a Szent Korona. Ez a Szent Korona ezeréves, és talán az egész földön nincs egy másik ilyen régi korona, amelyhez annyi történelem és annyi tradíció fűződik. […]

Nekünk tehát egy olyan koronánk van, amelyre vonatkozóan Magyarországon – mivel a magyarnak erős jogi érzéke van – egészen külön tan fejlődött ki, a Szent Korona-tana. […]

A Szent Korona nem a király jelképe csupán, hanem a magyar nemzeté. Az egész világon csak a magyar koronának van meg az a jellegzetessége, hogy az a királyt és a nemzetet összefogja; amikor a királyt koronázzák, a nemzetet is koronázzák. A magyar Szent Korona nem a király jelvénye, hanem az ország jelvénye. A magyar Szent Korona mindnyájunkat egybefoglal. Mi koronázott nemzet vagyunk. Nagy igénye van – talán csak volt, de talán még lesz is a magyar nemzetnek – aziránt, hogy a jogelviség, mintegy személyesítve és a királytól függetlenül is, ott álljon a nemzet számára, miért is mintegy személyiséggel ruházta fel a Szent Koronát. Magyarország a Szent Korona országa. A magyar föld a Szent Korona földje, a Szent Korona minden jognak a gyökere.

Amikor a köztársasági alaptörvény ettől az ősi gyökértől elszakítja az alkotmányt, akkor az alapokmánynak erről intézkednie kell, nem hallgathatja el egyszerűen a magyar Szent Koronát, mintha nem léteznék. A Szent Korona-tana nem fikció, ilyet állítani igen nagy tévedés. A Szent Korona ugyanis ebben a felfogásban állandóan inti a hatalom két hordozóját, a nemzetet és a királyt a jogelviségre. Most, hogy ettől időnkint elsiklás történik, az más kérdés. […]

A magyar Szent Koronát nagy tiszteletben tartotta a nemzet, és miután így megszemélyesítve látta maga előtt, külön koronaőröket rendelt mellé és testőrséget szervezett. […amivel] azt is kifejezi, hogy a nemzet önmagát ilyen nagynak, ilyen nemesnek, ilyen magasrendűnek tartja. Mert ne felejtsük el, hogy amilyen alapvető alkotmányforma érvényes az országban, azzal a nemzet önmagát fejezi ki. (…) Nem mindegy tehát, hogy azt az illetőt, aki a nemzetet képviseli és megszemélyesíti, vagy a Szent Koronát, amely a hatalom fő hordozóját és a nemzet minden fiát egybefoglalja, milyen módon tiszteli és ezen tiszteletét hogyan fejezi ki a nemzet, mert minél nagyobb tisztelettel, minél nagyobb ünnepélyességgel áll őrt az őt kifejező hatalom mellett – most a Szent Koronáról beszélek –, annál magasabb rendűnek vallja önmagát.” In Slachta Margit beszédei a magyar parlamentben. Budapest, 2021, Barankovics István Alapítvány — Gondolat Kiadó, 143–160.