Wittelsbach Erzsébet királyné
Wittelsbach Erzsébet királyné
Az I. Ferenc József néven a magyar trónra lépett férje révén volt „a magyarok királynéja”. Családjában kiskorától fogva a Sisi becenévvel illették. Boldogtalan, beteges asszony volt, akit egy olasz anarchista Genfben, 60 éves korában meggyilkolt.
Származása
Erzsébet bajor nemzetiségű, Miksa herceg és Ludovika hercegnő harmadik gyermeke. Gyermekkorának nagy részét Possenhofenben töltötte a Starnberg-tó partján. A család meglehetősen laza életmódja nagy szabadságot adott a gyermekeiknek: úszás, lovaglás és hegymászás volt a kedvenc szórakozásuk.
Erzsébet főbb életeseményei
1837. december 24. — a Bajor Királyságban, Münchenben született
1854. április 24. — házasságot köt I. Franz Joseph osztrák császárral
1867. június 8. — koronázási ünnepség
1893 — magyarul tanul, magyar udvarhölgyekkel és magyar felolvasónővel veszi körül magát
1898. szeptember 10. — Genfben hunyt el, egy olasz orgyilkos megölte
Gyermekei
Zsófia főhercegnő (született: 1855. március 5.
Gizella bajor királyi hercegné (született: 1856. július 12-én
Rudolf trónörökös (született: 1858. augusztus 21-én), aki öngyilkos lett
Mária Valéria főhercegnő (született: 1868. április 22-én)
***
Erzsébet a császári udvarban, a császári férje mellett és a számára idegen uralkodói szokások miatt egyedül érezte magát. Egész felnőtt életében beteges volt, lehangoltság gyötörte. Gyermekkora óta érdeklődött az irodalom és a történelem iránt. Maga is írt verseket.
Erőteljesen védte a magyar ügyet, és úgy vélekedett, hogy a monarchia fenntartására az az egyetlen esély, ha a Magyar Királyság kiteljesedhet. Levelezett a vezető magyar liberálisokkal: Andrássy Gyulával és Deák Ferenccel. A porosz–osztrák háborúban elszenvedett végső vereség után a Magyarországgal való kapcsolat rendezésében érdekelt császár engedett: 1867-ben kiegyezett a magyar urakkal, és megalakult az új állam: az Osztrák–Magyar Monarchia. 1867. június 8-án Franz Josephet a Magyar Királyság királyává, Erzsébetet pedig királynőjévé koronázták. Szívesen tartózkodott a gödöllői királyi kastélyban.
Erzsébetet érdekelte a politika, ám minél többet tudott róla, annál inkább megundorodott az igazságtalanságaitól. Magánemberként a köztársaság eszméjének híve volt.
Erzsébet királyné meggyilkolása
1898. szeptember 10-én vesztette életét Genfben: egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista szíven szúrta őt. A világszép Sisi halála a magyar főurakat is meglepte: merthogy hosszú évszázadok óta (miután a magyar főurak az idegen Habsburgok kezére juttatták a magyar Szent Koronát) ő volt az első idegen királyné, aki valamiféle érdeklődést mutatott a nemes magyar nemzet nyelve és történelme iránt.
Ki az anarchisták? Mi az anarchizmus
Az anarchizmus célja a társadalmi igazságtalanságok megszüntetése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. (Micsoda gyermeteg elképzelés!) Az anarchisták szerint minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, „testvéri” együttélésén kell a társadalomnak alapulnia. Egyediségét az uralomnélküliségre, hatalom nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint az állam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a polgárai biztonságát védeni és a társadalmi integrációt megteremteni hivatott intézmények – az oktatás, a jogrend, az erőszakszervezetek – valójában az uralmon lévő elit hatalom tekintélyének megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők. Az anarchisták szemében az anarchia társadalmi rendje spontán rend (spontaneous order). Szerintük ennek létrejöttéhez nincs szükség uralmi intézményekre, ellenkezőleg, az uralmi intézmények éppen a spontán rend kialakulását gátolják, s egyes érdekcsoportok akaratát képviselve egy hierarchikus, politikailag vezérelt társadalmat hoznak létre. Az anarchia tehát – szemben a köznapi felfogással – nem káosz, nem zűrzavar, hanem önszabályozó spontán rend.
Kiválóan mutatja be az anarchisták mindennapi életét, egy nemzetközi anarchista összeesküvés történetét Romain Gary kétszeres Goncourt-díjas francia író a Lady L. című regényében.
****
Sisi néhány költélye
(Titánia álnéven írt)
Kedves lélek a jövőből!
Vedd ezeket az írásokat. A mester diktálta őket nekem, és ő is mondta meg, mi célból: az 1890-es esztendőtől számított 60-dik esztendőben jelenjenek meg, a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára. Mert 60 esztendő múlva ugyanúgy nem lesz boldogság és béke a földön, mint most, vagyis éppúgy nem fog honolni szabadság a mi kis csillagunkon. Talán egy másik bolygón? Ma ezt nem tudom neked megmondani, talán majd ha e sorokat olvasod.
Szívélyes üdvözlettel, mert tudom, hogy szeretsz
Titánia
Íratott 1890 nyár derekán, mégpedig egy robogó különvonatban
A jövő lelkeihez
Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
(...)
Ti drága lelkek a messzi időkön,
Kikhez ma lelkem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!
(Tandori Dezső fordítása)
A kocka el van vetve,
Ah, Richard már oda!
Lélekharang szól csengve –
Irgalmazz, ég Ura!
Ott áll az ablakon túl
A szőke fürtű lány.
Kísértet-szív megindul
Szívfájdalma nyomán!
(Tandori Dezső fordítása)
Kétségbeesve (részlet)
Uramisten! mardos a kétség:
Hol az irgalom és kegyelem?
Ama hollók iszonu végét
Sohasem feledem, sohasem!
Mint buknak és hullnak a hóba!
Tört szárnyuk ingva seper,
Hogy rángva, repesve, halódva
Nyomorultan vesszenek el!
Ó mennyi sok fekete gyászfolt!
S hogy néztek a sárga szemek!
Mind égre meredt, csupa vád volt
A hóban az árva sereg.
Körül ott letarolva a sétány:
Tar fák sora gyászosan állt,
Mint bús siratók kara, bénán
És szótlan is nyögve jaját.
Uramisten! mardos a kétség:
Hol az irgalom és szeretet?
Lám, dönthet a Gaz szava ismét:
Diadalt ül a Hattyu felett!
Kiabáltam okolva a Mennyet,
A szélbe üvöltve bele,
Hogy elhagyott Jehova minket,
Hogy kínunk csak játékszere!
Hova száll el a hattyui lélek?
Ha a hab nyeli el tetemét?
S van-e hát, van-e hát örök élet,
Mit a mennyi szózat ígért?
(Mészöly Dezső fordítása)
[Az ifjú Sisi mennyasszony búcsúzik a possenhofeni kastélytól]
Csöndes termek, isten áldjon,
Régi kastély, ég veled.
S mind, első szerelmi álom,
Lakd nyugodt tómélyedet.
Kopár fák, áldás tinektek,
S bokrok, kicsik és nagyok.
Mire ismét kirügyeztek,
Távol vagyok tőletek.
(Tandori Dezső fordítása)
[Az esküvője előtt, 1854 áprilisában írta]
Részvét
Éji hegyek fölött a hold sugárzik,
Besugározza bánatos szemem,
Mintha fájdalmam vonzaná idáig,
Mintha azt kérdezné, mi van velem!
Mintha csak csodálkozva szólna:
„Szomorúnak se láttalak…!
Emlékeztél víg nappalokra,
Bár nézted égreszálltomat.
Mindig 1000-szer üdvözölted
Szőke kincsed-szerelmesed;
S nem volt nálad álmodó üdvözültebb,
Ha a Szabadság álma járt veled.”
(Tandori Dezső fordítása)
[A laxenburgi kastélyban Sisi főhercegné ezt olvasta fel császári urának]
Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem:
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét.
(Tandori Dezső fordítása)
[Két héttel az esküvő után, 1854. május 8-án]
Ó, miért hagytam el az ösvényt,
Hol várt a szabadság hona?
Ó, miért tévelyedtem, önként,
Hívságok nagy útjaira!
Felébredtem - tömlöci mélyen,
Béklyók vannak két kezemen.
S mind erősebb a vágyam, érzem –
Szabadság! Nem jársz már velem.
Felébredtem a bódulatból,
Melyben lelkem volt dőre rab;
Átkom: hiába! - Akkor, akkor:
Szabadság! eljátszottalak.
(Tandori Dezső fordítása)
[Sisi szerelmes verse]
Igazán – csak egyszer szerettem:
Ez előszörre volt.
Boldog voltam, amíg csak Isten
Végképp meg nem rabolt.
Örök volt szerelmünk kötése,
Így hittük napra nap;
De övé már – a holtak-éje;
Sorsom reám szakadt…
Egy pillantásnak hogy örültem,
Előre, estelig!
Most: szánjam-bánjam keserűen
Tűnt menny gyönyöreit?
Ó, legboldogabb alig-órák!
Legszebb alig-idők…!
Reményeim mint szerteszórták,
De mindörökkön őrzöm Őt!
(Tandori Dezső fordítása)
Óh, bár királyt adhatnék néktek
Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
(Tandori Dezső fordítása)
A költélyek Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné (Budapest, 2019, Európa Könyvkiadó) könyvéből valók.
***
A magyar uraságok kedvelt királynéjának emlékére több mint 40 emlékművet és 100 emlékparkot, ligetet létesítettek az országban. A gödöllői parkot az elsők között avatták fel 1901-ben, a királyné egészalakos szobrával. A város ma is Erzsébet királyné magyarországi tiszteletének első számú központja.
***
I. Franz Joseph osztrák császár és magyar király felesége, a bajor Wittelsbach családból származó Erzsébet nem tartozott az európai történelem jeles uralkodóasszonyai közé. Mégis valamilyen okokból a magyar királyságbeli alattvalók legendát körítettek neki. Ma is nagy az élete, a szépsége, az öltözködése, a használati tárgyai stb. iránt megnyilvánuló érdeklődés, amelyet mesterségesen, talán kissé erőltetve igyekeznek fenntartani muzeológusok, történészek, filmrendezők, írók, üzletemberek és a cukormázas-szirupos történeteket kedvelő személyek.
Tragikus sorsú, boldogtalan, beteges asszony volt, egész felnőtt életében lehangoltság ülte meg a lelkét. A szép és magányos Sisi, a kis vadóc, aki idegenként élt a nagypolitika légkörében és a merev-szertartásos Habsburg- udvarban, ez volt a szomorú sorsa.