Zrínyi Ilona

Zrínyi Ilona

Igézetes szépségű horvát leány, erdélyi fejedelemné, Patak nagyasszonya, kuruc királyasszony, Munkács várának hős védője, az osztrák-német császárság elleni harc dicső jelképe, a Magyar Királyság egyik legszentebb nagyasszonya

Származása

Gróf IV. Zrínyi Péter vértanú bán és Frangepán Katalin leánya, a Horvát Királyságban, Ozaly várában, a Zrínyi család ősi fészkében született.

Horvát Királyság

A Horvát Királyság a VII. században Fehér-Horvátország volt, az Adriai-tenger partjára vándorló horvátok állama; a X. századig mint önálló Horvát Fejedelemség, utána a XI. század végéig mint önálló királyság. Ekkor Szent László magyar király meghódította, és a magyar korona egyik országává tette. 1918-ig a magyar királyok viselték a „Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királya” címet, akiknek nevében a horvátok lakta tartományokat bánok kormányozták.

Zrínyi Ilona életeseményei

1649. március 20. vagy 21. — a muraközi Drávaszilason, a család egyik udvarházában, megszületik a majdan igéző szépségű leánygyermek

1666. március 1. — férjhez megy I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemhez

1676. március 27. — Borsi várában megszületik fia, Ferenc, a későbbi vezérlő fejedelem

1676. július 8. — meghal férje, I. Rákóczi Ferenc, Ilona özvegyen marad

1682. június 15. — feleségül megy a nála 14 évvel fiatalabb gróf Thököly Imre kuruc hadvezérhez, Felső Magyarország és Erdély fejedelméhez

1685 — beveszi magát Munkács várába, és három esztendeig védi a magyar népet szolgasorba taszítani akaró osztrák-német császári ellenségtől

1688. január 17. — Munkács várát kénytelen feladni

1699 — elkíséri férjét török száműzetésbe

1703. február 18. — meghalt az Oszmán Birodalomban, Nikodémiában

***

Hamvait a fiáéval, a II. Rákóczi Ferencével együtt, magyar hazafiak hazahozták Törökországból, s 1906. október 29-én, Kassán, a Szent Erzsébet Székesegyházban helyezték végső nyugalomra

***

A rabló osztrák-német császárság főurainál az járta, hogy inkább lengjen a félhold Bécs falán, semhogy Budán magyar zászló. Gyűlölték a magyar főurakat, gyűlölték a magyar népet, amelyből németet akartak csinálni.

***

Munkács várának ostroma

Zrínyi Ilonát kiváló értelmi képessége, sokoldalúsága, bátorsága mindig is kiemelte környezetéből, és lelki erőből is mindig több adatott neki, mint amennyit életkora alapján elvártak volna tőle.

Erre szüksége is volt, hiszen 1676-ban nem sokkal a kis Ferenc születése után I. Rákóczi Ferenc meghalt, így Zrínyi Ilonának 33 évesen a nyakába szakadt másfél millió holdnyi birtok és a család adósságának kezelése, miközben a két gyermeket is egyedül kellett felnevelnie, hiszen a legközelebbi családtagjai sem álltak már mellette. Ő lett Sáros vármegye főispánja, és egyben Sárospatak, Regéc vagy épp Munkács várának parancsnoka, határozottságának, a bécsi udvarral szembeni fellépésének, illetve kiemelkedő vezetői képességeinek köszönhetően pedig Zrínyi Ilonának hamar híre ment Európában.

1682-ben másodszor is férjhez ment, ezúttal a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imre grófhoz és a házasság célja elsősorban a gyerekei jövőjének biztosítása volt. A mai történészek úgy vélik, az esküvőt jól megfontolt politikai szándékok motiválták, de egyes korabeli leírások szerint a házasokat igen mély és gyengéd érzelmek kötötték össze, és az is bizonyított, hogy már 1875 óta leveleztek egymással. Az azonban leszögezhető, hogy Zrínyi Ilona férjétől nemcsak szerelmet várt, hanem politikai elhatározásokat, sikereket is, és ekkor már úgy érezte, Thököly miatt a Habsburg-ellenes kurucok oldalára kell állnia. Egyes feljegyzések szerint állítólag soha nem bocsátotta meg az osztrák császárnak családja elpusztítását. A harcok a kurucok és a labancok között egyre hevesebbek lettek, 1685 végén Thököly Imre török fogságba esett, a regéci várat az osztrák elfoglalta, Zrínyi Ilona pedig elveszítette a vagyonát.

A magára maradt nőnek egyetlen vára, Munkács maradt meg és Zrínyi Ilonát már 1685 novemberében felszólították a vár átadására, ő azonban ellenállt, sőt, felkészült az erőd védelmére, hogy kitartson, amíg férje, Thököly felmentő csapatai az ígéret szerint megérkeznek. A császári tábornagy kissé le is becsülte ellenfelét, hiszen azt gondolta, egy asszony parancsnoksága alatt álló várat hamar be fog venni seregével, ám ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Igaz, hogy Munkács kapitánya Radics András volt, de a döntések meghozatala és a tényleges irányítás Zrínyi Ilona feladata volt.

Az ellenfél ostromát egy itáliai zsoldosvezér, Antonio Caraffa tábornok vezette, aki miután felégette a huszárvárat, elkezdte a vár ostromát, azonban elfoglalási kísérletei sikertelenek voltak. 1686. március 10-én Aeneas Caprara felső-magyarországi főparancsnok ismét megadásra szólította fel a várvédőket, és mivel nem maradt lehetőség a békés megegyezésre, a tábornok serege ágyútűz alá vonta a várat. A korabeli leírások szerint az ostrom közben az állítólag várandós Zrínyi Ilona még a legnagyobb ágyútűz idején is a katonák között járkált, ápolta a sebesülteket, utasításokat adott és jutalmazta a bátrakat. Mivel már fiatal korában is ügyesen készített virágokból és füvekből gyógyvizeket és egyéb készítményeket, orvosként is hasznos tudott lenni.

A császári sereg nem villámháborúra rendezkedett be, és nem indítottak átfogó, tényleges ostromot a vár ellen, inkább a tüzérséggel lövették a várat, valamint a várból kitörő kurucokkal hadakoztak. A várat védő Zrínyi nevét ekkorra már ódaként zengi a kontinens és Európa legbátrabb asszonyaként emlegetik, aki egy maroknyi sereggel képes tartani bástyáit, miközben támadói komoly veszteségeket szenvednek el a csatában. A nő ekkorra már tényleg magára maradt, hiszen bár férjét 1686 januárjában szabadon engedték, az egykori fejedelemsége már a múlté volt, így nem tudott érdemi segítséget vinni az ostromlottaknak. Így minden Ilona gyors helyzetfelismerő és döntési képességén, és határozottságán állt vagy bukott.

1687-ben aztán Caprara 3 000 fős sereggel újabb attakot indított Munkács ellen, a várvédőket pedig megadásra szólította fel. Mivel a vár készletei ekkora már jócskán megcsappantak, Zrínyi egyik tisztje, Thököly korábbi nevelője, Absalon Dávid rábeszélte a várvédőket: tegyék le a fegyvert; a reménytelen helyzetet látva Zrínyi Ilona szintén tárgyalásokat kezdeményezett a vár átadásával kapcsolatban. Korábbi tapasztalatait a diplomáciában is érvényesítette, és joggal érezhette, ő van nyeregben.

A megállapodás végül 1688. január 15-én jött létre, két-három nappal később megtörtént Munkács várának átadása. Abban, hogy végül Munkácsot több mint két évig tartották az ostromlottak, hatalmas szerepet játszott Zrínyi Ilona átlag feletti harcászati tudása, bölcs előrelátása és rendkívüli tárgyalási képessége is, mely során még az ostrom alatt is higgadtan, éles ésszel tudott dönteni és képes volt stratégiában gondolkodni. Arról persze már nem ő tehetett, hogy végül az ellenség, az osztrák-német I. Lipót császár megszegte a szavát. Tanulság: sose higgyetek a német politikai vezéreknek! (Forrás: www.blikk.hu)

A hős Zrínyi Ilona a nyugati Európa keresztény hatalmasságainak csodálatát is kivívta

1686 májusában már javában tartott Munkács várának ostroma, amelyről gróf Zrínyi Ilona leveleiben többször is tájékoztatta a váradi pasa fogságából szabadult férjét, a táborát vesztett „kuruc király”-t, gróf Thököly Imrét…

Az ostromban a védekező hadinépet Radics András kapitány vezette, mint háborút járt ember, nyilván neki volt kellő tapasztalata, de Zrínyi Ilona is gyakran forgódott a falakon és bástyákon, hogy a katonaságba lelket öntsön. Szinte bizonyosan mondhatjuk, hogy a művelt és öntudatos asszony a Zrínyi ősök nevének varázsát és példáját is kiaknázta, hogy a harcosokat elszántságukban erősítse.

Ezen öntudatosságról egy Thököly Imréhez 1686. május 5-i keltezéssel írott levelében ekképpen számolt be: „Senki sem engemet, sem két gyermekemet megijedt állapottal bizony nem látta, valamint eleim ugy dolognak folyján voltunk keészek fejök fennálltáig várat megtartani életönk letöttelével. Lássa immár kikkel tett fel az ellenség, ha asszonyember vagyok is, Munkácson meg mertem várni őket, vigyék hírét máshova is.”

Máskor pedig ezt írja: „Mi édes kedves Uram, volt itt vitézi oskola, mindennap sokáig is tartott, csak jól foly a dolog, szép hírek-nevek örökké fennmaradnak. Rongyos várban jó szívvel látnánk mindnyájan Kegyelmedet.”

Azonban hiába is akart volna Thököly Imre Munkács felmentésére sietni, hiszen a török nagyvezér 10 ezer főnyi hadat ígért neki, nem tudott erre semmi módot találni, s még az is megesett, hogy a munkácsiak küldtek egy 1 600 fős csapatot őhozzá, aki ekkoriban Nagyvárad mellett táborozott, vélhetően arra várva, hogy Erdélybe mehessen és a tartományt a maga oldalára vonva a gyűlölt ellenség, az osztrák-német I. Lipót császár ellen fordítsa.

Zrínyi Ilona egyik levele édes urának, Thököly Imrének

Mint édes kedves uramnak ajánlom szeretettel való szolgálatomat, kivánom isten hamar időn juttassa velem együtt örvendetesebb napokra és jó egészségben való látással szíből kivánom.

Én édes uram, nagy szeretettel vettem kglmed [kegyelmed] leveleit és a mit parancsol kglmed jó lelkemismereti szerént irám itt ki mint viselte és alkalmaztatta magát. Én édes uram irom hogy az istennek csuda jó voltából és gondviselése után, én senkire nem panaszolkodhatom; igaz hívek voltak, jól viselték magokat, kinek mi tiszti és hivatalja volt abba eljártak, ha nem, másokkal végben vitettem; ha olykor meglett dolog után sajnáltak hir nélkül végbenment arra én sokat nem gondoltam, pedig hogy isten megtartott és ellenséginket megszégyenítette és merre a vizet kivenni akarta most igen vastagon gyön a viz, jobbára teli is már az árok. Szolga uraimék felől mi illeti én megszámlálom kikkel gondolom el lehet a vár kglmednek az több cselédeket is elköldöm, csak passust külgyön kglmed, mert sokért fel nem venném valamit esne rajtok. Minémő hírek folynak Molnár uram meglassodott nem pattog, sebben fekszik mióta ároknak szorították. Szakmár felül hozták hírt, Beregszászra száll, bírót féltettem és tömlöczre tétettem rosz embert, ha nem tud félni, pengessen vasat. A mikor az hajdúk mennek akkor köldek szekszenás lovon elköldem szökséges portékát, kell-e nyári kentest, kglmednek várom tudósítását, tálakat csináltattam ; cseléd és az udvar szükségre posztót mi formán lehet nem kérdeztem Lesseny uramot, van-e rá bizakottva vagy nem, nem szeretem tarkán járnak ; muzsikás nincsen csak czipke és német trombitás, két terek sipos, de az olyan elég van kglmeduek; az Újvári Jankó vitézi mesterséggel is el tud szolgálni. Sok irigyi vannak is érette… Mi édes kedves uram volt itt vitézi oskola, minden nap sokáig is tartott, jól is megtanultak ezek, eszveszoktak eszveesköttek, csak jól foly a dolog, szép hirek nevek örökki fennmarad. Rongyos várba jó szívvel látnánk mindnyájan kglmedet; Ferkót és Juliánkát ajánlom kglmed igaz szeretetiben és maradok

szeretettel szolgáló engedelmes felesége

Zriny Ilona m. p.

Die 4. Jun. 1686.

Forrás: Szilágyi Sándor: Zrinyi Ilona levelei. Történelmi Tár. Évnegyedes folyóirat. 1880-diki évfolyam, 421–422.

E levél eredetije, amelyet Zrínyi Ilona teljes egészében saját kezűleg írt magyar nyelven, a gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárában van (Teleki–Bolyai Könyvtár, közismert nevén: Teleki Téka).

Zrínyi Ilona levele édes fiának, a kis Rákóczi Ferkónak

Édes Fiam!

Férjem-uram magához hív engem. Rettentő nagy út áll előttem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez. Kötelességem hozza ezt magával. Semmi sem esik nekem olyan súlyosan, mint tőled elszakadni, mert te nekem bánatot sohasem okoztál. Csak tanulj szorgalmasan, és rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyerjed! Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.

Becsüld az embereket! Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli.

Anyai áldásommal minden jót kívánok neked. Bárhová vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor a te forrón szerető anyád:

Zrínyi Ilona, 1692.